Egy festménnyel kapcsolatban szinte mindig felvetődhet a kérdés: eredeti, vagy csak annak látszik? A válasz nem egyszerű, és bár összegyűjtöttünk néhány érdekes információt, végeredményben az a legjobb, ha szakember segítségét vesszük igénybe az alkotás eredetiségének a megállapításához.
Előfordulhat, hogy eltávozik valamelyik nagyszülőnk, és az örökség részeként rég vagy sosem látott, a padlás mélyéről, eddig ponyvával letakart festmények, műtárgyak kerülnek a birtokunkba. Mit kezdjünk velük? Ujjongjunk, ha például Kádár Béla vagy Rippl-Rónai József szignójával ellátott vászon kerül elénk, vagy lassan a testtel, mert ki tudja, nem hamisítvánnyal van-e dolgunk?
Egyáltalán, honnan tudom, hogy egy festmény eredeti-e? Vagy hogy mennyit ér a festményem? Sokféle módszer segíthet az eredetiség megállapításában, ám ezek többsége nem olyan, amelyet szaktudás nélkül, az internet segítségével bevethetnénk otthoni körülmények között.
A hamisítványok világa
Ráadásul nincs könnyű dolgunk, hiszen a hamisítás nagyjából a művészet megjelenésével egyidős: ahogyan kelendővé és anyagi haszonnal kecsegtetővé váltak a műtárgyak, úgy jelentek meg a kacskaringós úton haszonra vágyók is, s többnyire kiforrott módszerekkel dolgoznak.
Nincs ez másként a festményekkel sem, hiszen amelyik festő népszerű és keresett, netán a hamisítók úgy érzik, hogy könnyen utánozható is, azt szinte biztosan megpróbálják hamisítani. Hasonlóan működik ez a magyar piacon is, azaz nemcsak – a teljesség igénye nélkül – Rembrandt vagy Peter Paul Rubens, hanem a már említett Rippl-Rónai hamisításával is foglalkoznak.
Egy módszer a festmény eredetiségének eldöntésére
A National Geographic egy jóval korábbi cikkében hosszan írt a Hamburgi Egyetem egyik biológusáról, Peter Kleinről, akit már akkor a művészvilág egyik legismertebb szakértőjének, a dendrológia mesterének tartották. A szó a fa évgyűrűin alapuló kormeghatározást jelenti, amely segít megtudni, hogy eredeti-e a festmény, és így ahhoz is közelebb visz, hogy mennyit ér.
Mivel a legtöbb fa évente új évgyűrűt növeszt, ezért egész jól meghatározható, hogy melyik korszakból származik a festmény. Ha például egy 19. századi fára festették, akkor kizárt, hogy valóban a 16. században alkotó festő készítette. Olykor a fafajta is árulkodó, hiszen ha egy festő a bükköt preferálta, akkor a tölgyfa legalábbis gyanakodásra ad okot.
Milyen részletekre figyeljünk a festményeknél?
Persze az kissé életszerűtlen, hogy számítógépes adatbázis birtokában, skálával ellátott nagyítóval vizsgálgatnánk a festményt, az viszont reálisabbnak tűnik, hogy egyéb, észrevehetőbb hanyagság alapján rájövünk a „turpisságra”.
A stílusvizsgálaton túl a természettudományos festményvizsgálat is segít megállapítani, hogy egy festmény eredeti-e. Az objektív kutakodás során figyelik az alkotás fizikai és kémiai tulajdonságait, a fatáblán túl a vásznat és a festéket. Ehhez is inkább műszer szükséges, mint a szabad szem, ám azért árulkodó lehet, ha Rippl-Rónainál a kukoricás korszakba datálnak egy olyan alkotást, amelyen titánfehér festéket használtak – ez eleve nem lehetséges, mert ilyen festéket akkor még nem forgalmaztak.
Egy precízebb hamisítványhoz leleplezéséhez szükséges a szakember, de egy hitványabb verzió már olyan részleteken is elbukhat, mint milyen szögeket használtak a feszítésnél.
Az internet szakértőt csinál belőlünk?
Persze sokan hiszik, hogy az internetnek köszönhetően akár ők is nagy biztonsággal megállapíthatják, hogy eredeti-e a festményük, sőt szakembernek felcsapva az árát is belőhetik. Végtére is, „csak” át kell nézni az életművét, a műértők cikkei a tipikus stílusjegyekkel, hasznos információkkal, legfontosabb tudnivalókkal is felvilágosítanak minket, míg néhány aukció eladási áraiból arra is tippelhetünk, hogy mennyit ér a festmény.
Azonban már csak a korábban részletezett apróságok miatt sem szerencsés botcsinálta műértővé válnunk. A legbiztosabban akkor tudhatjuk meg, hogy egy festmény eredeti-e, ha szakemberre bízzuk az alapos vizsgálatot.